Mit szerettek jobban? Ajándékot adni, vagy kapni? Én általában az ajándékozásban lelek több örömöt: kitalálni a másik vágyát, kívánságát, és kikeresni a legmegfelelőbb, legszebb dolgot a számára. Ám egyre inkább az a tapasztalat erősödött meg bennem az évek során, hogy a tárgyak beszerzése, birtoklása csak pillanatnyi örömöt jelent. Sokkal mélyebb és tartósabb örömöt találok abban, ha együtt lehetek, és időt tölthetek azokkal az emberekkel, akiknek szeretek a közelében lenni.

Ha egyáltalán nincs még karácsonyi hangulatod, akkor azért...

Ha már hetek óta a karácsony lázában égsz, akkor azért...

Ha a nagy rohanásban szinte semmire sincs időd, akkor azért...

Ha azt sem tudod, mit kezdj a hirtelen rád szakadt sok szabadidővel, akkor azért...

Mindig van ok arra, hogy karácsonyi filmeket nézzünk! ;)

Személyes kedvenceim listája következik - vigyázat, az alább felsorolt filmek megtekintése garantált karácsonyi hangulatot okoz!

Belegondoltatok már abba, hogy milyen nagy a nyüzsgés ilyenkor, ádventben? A lakásomhoz közeli sétálóutcában minden este óriási a tömeg, a belvárosban képtelenség parkolóhelyet találni. Mintha mindenki talpon lenne, hogy jaj, csak nehogy valamit elmulasszon… Közben pedig lehet, hogy épp a lényegről maradunk le: arról, aki halk és szelíd hangon, a szívünk mélyén akar megszólítani. 

Néha elnézem az embereket a vasútállomáson. Figyelem, ki hogyan várakozik. Vannak, akik közömbösséget mutatva (vagy tettetve) álldogálnak vagy ücsörögnek. Mások az okostelefonjukat babrálják. Olyan is akad, aki fel-alá járkál, esetleg az órára tekinget, és minden mozdulatáról lerí a türelmetlenség. Aztán, amint megszólal a hangosbemondó, majd láthatóvá válik a távolban az érkező szerelvény, egy csapásra minden megváltozik. Mindenki mozgásba lendül. A bőröndöket felemelik a földről. Néhányan a vágány mentén előre sietnek. Mások a hozzájuk legközelebb eső ajtó körül tömörülnek, várva, hogy mielőbb felszállhassanak – akkor is, ha helyjegyük van. Vége a türelmetlenségnek, vége a (látszólagos) nyugalomnak. Amint feltűnt a várakozás tárgya, amint jelét adta közeledésének az érkező, minden megváltozott.

Ismeritek azt az érzést, amikor hosszú ideig vágysz, vársz valamire, és végül csalódsz? Azért, mert nem történik meg. Vagy azért, mert megkapod, de nem akkor, amikor kellett volna, és nem úgy, ahogyan szükséged volt rá.

És aztán, talán napok, hetek vagy hosszú évek múltán rájössz, hogy jobb, hogy így alakult. Hogy tévedtél, és igazából nem is volt rá szükséged. Hogy az, amit valójában kerestél, ami után olyan kétségbeesetten vágyakoztál, végig ott volt az orrod előtt – csak nem ismerted fel…